Az élő-rendszerek összeomlása és a szükséges fordulat, hogy túléljük

A Föld degradálódó környezeti állapota, a megváltozó klíma, az összeomló biológiai sokféleség a hírek mindennapi tételei lettek. Hogy jutottunk ide? Nem lehetett korábban észrevenni? Tényleg katasztrófa várható akár egy évtizeden belül? Mit lehetne, kellene tenni? Előadásomban először a biológiai sokféleség alakulását tekintjük át az elmúlt fél évszázad során, amikor is számos jelzés érkezett a pusztulás folyamatáról, és jelentős(nek tűnő) lépések is történtek. Ilyen például 1992-ben a Riói Föld Csúcs, minden idők legnagyobb politikai rendezvénye, majd az ENSZ Biodiverzitás Egyezmény létrejötte, stb. Mindezek eredménye egyetlen szóban foglalható össze: nulla, a fajok és egyedek pusztulása globálisan tovább folytatódott, még csak a pusztulás sebességét sem sikerült csökkenteni, nem hogy megállítani. Felmerül a naiv kérdés, hogy végülis miért baj, hiszen fél évszázada folyik a pusztulás, az életszínvonalunk idehaza és globálisan is viszont szépen emelkedik. Ennél a kérdésnél áttekintjük az ember-természet kapcsolat néhány alapvető tulajdonságát, kiemelve, hogy egyetlen rendszer részei vagyunk. Az ökoszisztéma-szolgáltatás koncepció olyan keretet biztosít, mely segíti a természeti értékek beépítését a döntéshozatalba, a mindennapjainkba. Ökoszisztéma-szolgáltatásnak nevezzük mindazokat a szolgáltatásokat és javakat, amelyeket az élő természettől kapunk (pl. víz és levegő tisztítás, beporzás, mezőgazdasági kártevők kontrollja, klíma-szabályozás, árvíz kontroll, élelmiszerek, stb.). A megoldás, hogy vissza kell kerülni a fenntarthatóság korlátain belülre, a bolygó határain belülre. Ez brutális, rendszer szintű változást igényel, például a közpénzeket csak olyan célokra lehetne felhasználni, melyek segítenek a határokon belülre kerülni. Ez most pont fordítva van, például mintegy 7 milliárd USD évente a biodiverzitás fenntartására irányuló közpénz támogatás, a gáz- és olajipar pedig 370 milliárdot kap! Az egyének felelőssége is óriási, értékrendünk, szokásaink megváltoztatása – például táplálkozásunké – elkerülhetetlen.

Vízvisszaforgató-kertek - új megoldás a fenntartható városi vízellátáshoz

A felgyorsult globális urbanizáció azt jelenti, hogy emberek milliárdjai koncentrálódnak a városokba és 30 éven belül az emberiség 75%-a városi régiókban fog élni. A populáció ilyen magas szintű koncentráltsága egy eddig példa nélküli igényt támaszt a természeti erőforrások iránt, ezek közül is nevezetesen a víz iránt. Ennek eredményeként a vízhiány egyre gyakoribb, és az úgynevezett „Nullás nap” („Day Zero” vagyis, amikor elfogy a víz) forgatókönyveket fontolgatják a világ nagyvárosi területein. A városokban élő emberek millióinak vízellátásának biztosításáért felelős tisztviselők egyre növekvő mértékben realizálják, hogy a legmegbízhatóbb vízforrás a szennyvíztisztító telepekben található, és így a víz újrahasznosítása elkerülhetetlenné válik. A tradicionális szennyvíztisztító telepeket azonban a városokon kívül építik, mivel ezek a létesítmények nagy méretűek, büdösek és gusztustalanok. Amikor a tisztított vizet vissza kell vezetni a városokba szükség van a megfelelő infrastruktúra kiépítésére, és a tisztított vizet folyamatosan oda-vissza kell pumpálni a városok és a távoli területeken lévő szennyvíztisztító telepek között. Ez a megoldás nem fenntartható, ugyanis a víz nagy távolságokba juttatása rengeteg energiát igényel és ezen rendszerek karbon lábnyoma is nagyon magas. A probléma megoldására magyar mérnökök, tudósok és vállalkozók kifejlesztettek egy természetalapú kezelési technológiát és megoldást, amely sokkal kevesebb területet foglal és jelentősen kevesebb energiát igényel, mint a konvencionális technológiák, és valójában egy szagtalan botanikus kert. A technológia kiaknázza a komplex ökológiák előnyeit és a mérnöki tudományok, a biológia és az építészet magas szintű integrációját tartalmazza. A megoldás széles körű nemzetközi elismerést kapott, és ma már 18 országban több mint 120 ilyen létesítmény működik. Ezek az ikonikus vízvisszaforgató-kertek a fenntartható fejlődés világítótornyai egyre több városban az egész világon.

Mikroműanyag kutatások Magyarországon

A globális műanyagtermelés jelenleg is nő, 2015-ben összesen 322 millió tonna műanyagot gyártottak világszerte. Napjainkra már megkérdőjelezhetetlen, hogy a műanyaghulladékok jelentős része bekerül a természetes ökoszisztémákba, vizekbe, ahol biológiai lebomlásuk nem történik meg. Ezzel szemben UV sugárzás hatására láncszerkezetük aprózódik. Az így létrejövő, 5 mm-nél kisebb darabokat mikroműanyagoknak nevezik. A céltáplálékkal együtt véletlen elfogyasztva az élőlények tápcsatornájában gyulladást indukálhatnak, de bejuthatnak a keringési rendszerbe és a szövetekbe is, kockázatot jelentve az egész táplálékláncra. Tovább fokozza veszélyességüket, hogy a vizekbe és az élőlények szervezetébe toxikus vagy hormonháztartást zavaró anyagok szivároghatnak, ill. képesek felületükön szerves szennyezőanyagok megkötésére is. A tengeri környezet terheltségének intenzívebb kutatása az elmúlt évtizedben kezdődött, míg az édesvízi rendszerek kisebb figyelmet kaptak, ennek ellenére már európai álló- és folyóvizekben, azok üledékeiben és tisztított szennyvizekben is kimutatták mikroműanyagok jelenlétét. Kiemelt probléma, hogy sem mintavételre, sem mintaelőkészítésre nincsenek egységesen elfogadott, szabványosított nemzetközi módszerek. Az elmúlt években hazánkban megindult mikroműanyag kutatások egyfelől adatokat szolgáltatnak a hazai folyók és tavak szennyezettségéről, valamint mintavételi és mintaelőkészítési módszerfejlesztések következtében hozzájárulnak a mikroműanyag vizsgálatok egységesítéséhez is.

A Covid-19 járvány miatti korlátozások hatása a levegőminőségre

A levegőminőség javítása és a forgalom csillapítása általános törekvése a világ nagyvárosainak. A 2020 tavaszán bekövetkező világjárvány miatt elrendelt korlátozások egy nem kívánt, azonban tudományos szempontból értékes kísérletnek tekinthetők abból a szempontból, hogy hogyan alakulna egyes városok levegőminősége a közlekedési eredetű kibocsátás jelentős csökkenése esetén, miközben az egyéb (ipari, háztartási, mezőgazdasági stb.) források közel változatlan formában működnek. Az előadásban számos magyarországi és európai légszennyezettségi mérőállomás adatai alapján képet kaphatnak arról, hogyan hatott a forgalom nagymértékű visszaesése a levegő minőségére. Bár a nitrogén-oxidok koncentrációja a legtöbb helyen csökkent, az egészségvédelem szempontjából legfontosabb kisméretű aeroszol részecskék esetében nem volt megfigyelhető általános javulás, a légköri ózonkoncentráció pedig sok helyen még növekedett is. Budapesten a gépjárműforgalom a kijárási korlátozás során 30-50%-kal esett vissza; ennek ellenére csak a belvárosi mérőállomások NOx-szennyezettségében tapasztaltunk enyhe csökkenést, míg a részecske- és ózonszennyezettség inkább növekvő tendenciát mutatott a lezárások alatt. Ennek oka elsősorban a meleg és száraz áprilisi időjárásban keresendő; a szélsőséges kibocsátás és a szélsőséges időjárás egyidejű hatásai közül az utóbbi bizonyult meghatározónak. Összességében az időjárás, valamint a légszennyező források és levegőkémiai folyamatok régióra jellemző összetétele határozta meg, hogy egy-egy városban milyen hatása volt a forgalom csökkenésének, és általános következtetésekre nehezen juthatunk. Mindez kiemeli a helyspecifikus környezetvédelmi stratégiák szükségességét. Az egészségvédelem szempontjából azonban a kültéri légszennyezettség esetleges csökkenésénél meghatározóbb változás volt annak elkerülése; a beltérben töltött idő növekedése. Mivel a járványhoz kötődő életmódváltozások bizonyos mértékben a következő években is velünk maradnak, a beltéri levegőminőség válhat a levegőkörnyezet-védelem új fókuszává.

Környezetvédelem molekuláris szinten

Civilizációnk hosszú távú fenntarthatósága kétséget kizáróan attól függ, hogy növekvő számú népességünket el tudjuk-e látni megfelelő mennyiségű energiával, élelemmel, ivóvízzel és hétköznapi javakkal anélkül, hogy Földünk működését hosszú távon veszélyeztetnénk. Napjainkban a globális méreteket öltő, jelentős mértékben az ipari tevékenységnek köszönhető környezetszennyezés, az emberiség egészét érintő olyan probléma, amely szintén döntő hatással van a társadalmunkra. Az emberiség emelkedő életszínvonalának biztosítása szinte elképzelhetetlen a javaink jelentős részét biztosító vegyipar folyamatos és biztonságos működése nélkül. Napjainkban több mint 133 millió regisztrált vegyi anyagot ismerünk, melyek jelentős része 100 éve még nem létezett, de manapság már „nehezen élnénk” nélkülük. Környezetünk szempontjából koránt sem mindegy, hogy ezeket a termékeket, milyen nyersanyagokból és milyen technológia alkalmazásával álltjuk elő. Egy termék gyártásának környezettudatos tervezése és kivitelezése azonban molekuláris szinten határozhatja meg egy végtermék létrejöttének környezetre gyakorolt hatását, beleértve a veszélyes alapanyagok kiváltását, szelektív szintézisutak alkalmazását, vagy éppen kisebb energiaigényű folyamatok alkalmazását. Az előadás ezen kihívások és lehetséges megoldások tárgyalásával mutatja be a környezetvédelem molekuláris szintű megvalósítását.

A katasztrófavédelem fenntartható fejlődéssel kapcsolatos feladatainak elemzése, értékelése

Napjainkban Magyarországon a klímapolitika, a fenntartható fejlődés szakmai kérdései jelentős mértékben előtérbe kerültek kormányzati, rendvédelmi és össztársadalmi szinten is. Ennek értelmében jelen előadás vizsgálja a fenntartható fejlődés és az állami szerepvállalás kapcsolatából kiindulva, a növekvő társadalmi biztonsági igények kényszerűségén keresztül, a hivatásos katasztrófavédelmi szervezet fenntarthatóságért tett intézkedéseit, kiemelten a kibocsátás csökkentés, alkalmazkodás és szemléletformálás vonatkozásában, megelőlegezve azt a szerzői kijelentést, hogy a fenntartható fejlődés kritériumainak teljesüléséért vállalt feladatok növelik az alaprendeltetésben szereplő feltételek még színvonalasabb végrehajtását. A pályázó jelen előadásában keresi a válasz arra, hogy a növekvő társadalmi biztonsági igényeket szem előtt tartva fokozható-e a katasztrófavédelem professzionális jellege úgy, hogy a jelenkor nemzetközi környezetvédelmi szabályzóinak, kritériumainak, klímapolitikai elvárásainak is megfeleljen. Összeegyeztethető-e a fenntartható fejlesztésekkel a megszokott katasztrófavédelmi korszerűsítések annak tudatában, hogy számos Európai Uniós tervben adaptációs végcélnak a katasztrófavédelem újítása is szerepel. Egyáltalán a katasztrófavédelem feladatrendszerére hogyan hatnak a környezetvédelemmel, éghajlatvédelemmel kapcsolatos cselekvési elvek, előírások, fejlesztési feladatok?